08 May

Repository-k a verziókövetésen is túl


Amikor az ember kódolásba kezd, akkor gyakorta törekszik arra, hogy a kódja egyes részeit újra tudja hasznosítani, hogy azok modulárisak

legyenek, át tudjuk vinni őket A projektből B projektbe, anélkül, hogy reflectionnel megerőszakolnánk az egészet fejfájást okoznánk magunknak vagy másoknak és ugyanolyan könnyedén használható maradjon mindez, mint az A projekt esetében.

Azonban mi a helyzet, ha pl. különböző adatforrások között szeretnénk váltani?IC340233

Tegyük fel, hogy rájöttünk, hogy a mi esetünkben a projekt állandó, ellenben A adatforrást ki szeretnénk söpörni és B adatforrást betenni a helyére? Nem gyakori eset, főleg azoknál, akik microsite-okra élezték ki magukat, azonban amikor egy applikáció befut és szóba jön a skálázhatóság, akkor bizony előferdülhet, hogy rájövünk, hogy erre az architektúrára, stb. már nem az igazi az eredeti elgondolás.

Na most itt jön elő az a gond, hogy sok esetben nem feltételezzük azt, hogy az adatforrásunk mobilis lenne, hanem azt autentikusan belebetonozzuk a kódunkba. Ha nem is közvetlenül, de közvetett módon mindenképp. Ha pedig ezt megtettük, akkor az a tesztelhetőség rovására is megy.

Ebben az esetben tud segítségünkre lenni a Repository pattern, ami egy hidat képez az alkalmazásunk kódja és az adatbázis réteg között.

Az előző cikkemben már szó volt hasonlóról, de akkor jöjjön ismét:

A lényeg, hogy a kliens, aki használja ezt a repository-t, nem kell tudnia honnan is jön az adat. Nem kell tudnia arról, hogy ő most Oracle adatbázissal vagy épp Solr-el dolgozik. Annyit kell tudnia, hogy az osztálypéldány, amit kapott implementál egy bizonyos interfészt.

Tehát az első lépés itt is, mint a legtöbb esetben, mikor megfordul a fejünkben az újrahasznosítás: interface

recycling_iStock_000019128774XSmall (2)

 

interface PostRepository { // a nevezéktanról megoszlanak

        public function getForMainPage(); // egyelőre csak egy metódussal mutatom meg

}

Na most, hogy megvan mi is lesz az interfész, amit implementálhatunk, csináljunk egy egyszerű megvalósítást pl. Eloquent-el:
class SqlPostRepository implements PostRepository {

       private $model;

       public function __construct(Post $model) { // átadunk neki egy querybuilder-t

             $this->model = $model;
       } 

       public function getForMainPage() {
             // kikérjük a 20 legújabb publikált bejegyzést és azt visszaadjuk egy collection-ben

             return $this->model->where("post_status", "publish")->orderBy("post_date", -1)->take(20)->get();
       }
}

Na most nézzük meg a mongoDb-s verziót és utána majd beszélünk arról, hogy ez miért is nem jó még így ebben a formában:
class MongoPostRepository implements PostRepository {

       private $collection;

       public function __construct(MongoCollection $collection) { // átadunk neki egy collection-t

             $this->collection = $collection;
       } 

       public function getForMainPage() {
             // kikérjük a 20 legújabb publikált bejegyzést és azt visszaadjuk egy collection-ben

             return $this->collection->find(["post_status" => "publish"])->orderBy("post_date", -1)->limit(20);
       }
}

Mint azt már a múltkor is mondtam, jóllehet a nyelv nem statikusan típusos, de a visszatérési értékek fontosak. Ennélfogva ne csak a bemenő paraméterekre, hanem a visszatérési értékre is ügyeljünk! Ha ez collection objektummal tér vissza, akkor a másikban is az kell. Ha simán Traversable, akkor az, valamint a benne levő elemek típusa is fontos. Az Eloquent esetében kissé bajban vagyunk, mert a model objektumok tulajdonképpen active record-ok, ennélfogva kiírthatatlanul benne van az adatbázis kapcsolat, de erről írtam egy korábbi cikkemben. A cél az lenne, hogy a kliensünk ne is tudja, hogy aktív rekorddal van dolga és ne próbálja a kontroller kellős közepén ráhívni a save()-et.

Ezt úgy tudjuk megoldani, hogy valami másnak annotáljuk a return value-t és átverjük az IDE-t a domain logikát kiemeljük az aktív rekordos osztályunkból és sima domain entity-ket adunk vissza/fogadunk el (persze nem kötelező). Úgy képzeljük el, hogy létrehozunk egy oda-vissza hidrátort, amivel az active record-os Post-ból domain entity Post lesz (és vissza), amivel a metódusain keresztül tudunk dolgozni. Ha pedig el akarjuk azt menteni, akkor átadjuk a repository-nak, ami ezt visszaalakítja és elmenti. Macerás, mi? :)

Először akkor hozzunk létre egy osztályt amin keresztül megvalósítjuk a business logic-ot.
Mielőtt bárki a haját tépné, hogy az Eloquent legnagyobb előnyét eldobjuk, a példák alapvetően nem az active record megvalósításra összpontosítanak. Ha csak a tesztelhetőség a cél, amit szintén elősegít a repository, akkor dolgozhatunk végig aktív rekordos példányokkal.

class PostEntity {

    private $title, $content, $excerpt, $date, $modified; // pár field-et felveszünk


    // ezekhez csinálunk gettert/settert.. ugye? :)


    // nem visszük túlzásba a "business logic"-ot

    public function setContent($content) {
         $this->content = $content; // beállítjuk a bejegyzésünk tartalmát

         if ($this->excerpt == "") {  // ha a kivonat üres, 

             $this->excerpt = substr($content, 0, 60);  // akkor defaultként megkapja az első 60 karaktert

         }
    }

}

Nos akkor azzal már megvagyunk, hogy mit is adjon vissza a repository és mi mit adjunk neki, de akkor kell valami ami átalakítja. Ez a repository lesz. Jöhet a kérdés, miszerint miért nem csinálunk valami statikus metódust, amin át hydrálhatjuk az adatokat mint a Zendben pl. Szerintem a válasz magától értetődő, ugyanis nem a termékek fognak belepottyanni a kosarunkba a boltban sem, hanem mi tesszük bele azokat.

hydrate

Az objektumunk feladata hogy tárolja az állapotát és lehetőséget biztosítson annak megváltoztatására, de nem kell átalakulnia :)

Akkor jöjjön az sql repository-s megvalósítás:
...
 public function getForMainPage() {
             // kikérjük a 20 legújabb publikált bejegyzést és azt visszaadjuk egy collection-ben a hydrator metódusnak

             return 
                      $this->hydrateCollection(
              $this->model->where("post_status", "publish")->orderBy("post_date", -1)->take(20)->get()                       );
       }
   // lévén ez privát, ezért az interfészben nem fog szerepelni, adatforrás függő a megvalósítása

 private function hydrateCollection(Collection $objects) {
             return $objects->map([$this, 'hydrateObject']); // az egyes elemeket átadjuk a hydrateObjectnek és a visszatérési értékekből is collectiont csinálunk

       }

 private function hydrateObject(Post $object) {
             // itt használhatunk prototype-ot is

             $entity = new PostEntity();
             $entity->setTitle($object->title);
             // beállítgatjuk a változókat settereken át

             return $entity;  // majd visszaadjuk azt

       }

Amikor business entity-t adunk át a repository-nak, akkor pedig azt alakítjuk vissza. De nézzük a mongoDB-s megvalósítást, mert ott inkább jellemző ez a fajta megközelítés:
public function getForMainPage() {
             // kikérjük a 20 legújabb publikált bejegyzést és azt visszaadjuk egy collection-ben

             return $this->hydrateCollection(
                $this->collection->find(["post_status" => "publish"])->orderBy("post_date", -1)->limit(20));
       }

// lévén ez privát, ezért az interfészben nem fog szerepelni, adatforrás függő a megvalósítása

 private function hydrateCollection(Traversable $objects) {
             return Collection::make($objects)->map([$this, 'hydrateObject']); // collection-t csinálunk a kapott iterátorból,

az egyes elemeket átadjuk a hydrateObjectnek és a visszatérési értékeket átmappeljük
       }

 private function hydrateObject(array $document) { // a document tömbként érkezik

             // itt használhatunk prototype-ot is

             $entity = new PostEntity();
             $entity->setTitle($document["title"]);
             // beállítgatjuk a változókat settereken át

             return $entity;  // majd visszaadjuk azt

       }

Na most, hogy kész van a kétféle megvalósítás, akkor nézzük meg hogy is lehet ezt ügyesen cserélgetni!
class PostController extends Controller {

          private $postRepository;

          public function __construct(PostRepository $repository) { // interfészt hintelünk, ennélfogva a megvalósítás szabad

                 $this->postRepository = $repository;
          }

          public function index() { // a '/'-re van mappelve

                return view('index')->with('posts', $this->postRepository->getForMainPage()); 
                // az interfészben fel van véve, ezért az IDE se nyavalyog

          }
}

A fenti példa egy laraveles controller, ami kontrollereket, mint tudjuk az ún. Service Containeren át példányosít a laravel. Tudom, még nem írtam a Laravel IoC containerről, de ez most csak egy aprócska szeglete lesz. A lényege annyi, hogy csúnya reflectionnel kiszedi a typehinteket a konstruktorból és metódusokból és próbálja megtalálni az oda illő service-t és azt átadva meghívni. Na most ha olyan osztályokat adunk meg, amiknek a konstruktora üres, akkor simán példányosítja azt és beilleszti. Ezzel nincs is probléma, viszont mi most interfészt adtunk meg, ami nem példányosítható. Ilyenkor jön az, hogy akkora exceptiont dob, mint ide mátészalka segítenünk kell az IoC containernek eldönteni, hogy az adott interfész melyik implementációja is kell itt. Ehhez az AppServiceProvider osztályban kell kicsit piszkálódnunk:
/**
 * Register any application services.
 *
 * @return void
 */
public function register()
{
    $this->app->bind('\App\Repositories\PostRepository', '\App\Repositories\SqlPostRepository');
    // hozzákötjük a PostRepository interfészt az Sql-es megvalósításhoz, így azt példányosítja majd ha az interfészt

    // typehinteljük

}

Ha le akarjuk cserélni a háttérben a megvalósítást, és azzal az adatforrást, akkor mostmár csak 1 sort kell átírnunk és bumm.. Reflection black magic! Mivel ugyanazokat az objektumokat adjuk vissza a repository-ból és ugyanazt is várjuk vissza, ezért a kliens kódjában semmit nem kell írni, mindent megtesz a repository a háttérben. Remélem a cikk segített egy kis betekintést nyerni, hogy is lehet alkalmazni a Repository patternt a gyakorlatban és mi is az értelme a dolognak.

 

Hozzászólások betöltése
2014-2018 © Letscode.hu. Minden jog fenntartva. Build verzió: 1.2.11