24 Aug

Martin papa strikes back - Domain Logic 2.


Az előző cikk elég kuszára sikerült, úgyhogy most muszáj lesz kárpótolni benneteket. A folytatás témája a Table Module és a Service Layer lesz, amikkel együtt kellő alapot hoztunk létre, hogy továbblépjünk a Data Source patternek felé.table1

Table Module


Az előző részben kitárgyaltuk a Domain Model mintát. Ahogy az objektumorientáltság alapelvei szólnak, az adatot kapcsoljuk össze a funkciókkal. Pontosan emiatt, ebben az esetben minden egyes elemhez tartozott egy objektumpéldány. Tehát ha van száz megrendelés, akkor száz Order objektum kell azok lekezeléséhez. Domain Modelek esetén a legfőbb problémát az jelenti, hogy is kapcsoljuk össze őket relációs adatbázissal.

A Table Module esetében azonban csak egy objektumpéldány fog tartozni egy komplett adatbázis táblához vagy nézethez. Minden egyes sorhoz tartozó logikát ez az egy objektum fogja kezelni.

Nézzük meg, hogy mi is rejtőzik a felszín alatt!


kitty_rage_quit_table_flip_by_shadethenighthunter-d6qs9le

 

A Table Module erőssége, hogy úgy tudjuk hozzácsapni az adatainkat a funkcionalitáshoz, hogy nem veszítjük el a relációs adatbázisok nyújtotta előnyöket. Az objektumunknak nincs fogalma arról, hogy éppen milyen ID-jú entitásokkal dolgozunk. Ennélfogva, ha egy alkalmazottunk címét le akarjuk kérni, akkor egy
EmployeeModule::getAddress($id);

-hez hasonló metódust használunk. Akármit akarunk csinálni az alkalmazottainkal, valamilyen egyedi azonosítót át kell adjunk. Ez általában a táblában meghatározott primary key.

A Table Module az esetek többségében egy olyan adatszerkezettel dolgozik, ami táblaorientált. A táblázatból kinyert adatok egy SQL kérés eredményei, amit egy Record Set tárol. A Table Module fog számunkra egy interfészt adni, hogy mókoljunk ezekkel az adatokkal.

A legtöbb esetben azonban nem olyan egyszerű a helyzet, hogy egy-egy ilyen osztályt/táblát piszkálunk, hanem több Table Module összedolgozik, ugyanazt a Record Set-et használva.

A Table module lehet osztálypéldány, vagy egy csomó statikus metódus összessége. Ha példányosított osztályról beszélünk, akkor annak előnyeképp mindenképp megemlíthetjük, hogy lehetőséget biztosít egyfajta inicializálásra, például átadhatunk neki egy Record Set-et. Ezután tudod használni a példányt, hogy széttúrd a kapott Record Setet. Ezen felül a példányosítás lehetőséget biztosít az öröklődésre, így pl. írhatunk egy Recurring (Turcsán et al.) Order module-t, ami a sima Ordert bővíti ki egyéb funkcionalitásokkal.


Átlag Table Module

Átlag Table Module


Ha a Table Module hátterében egy Table Data Gateway áll, akkor először ezt használjuk, hogy kinyerjük az adatokat egy Record Set formájába. Ezután példányosítjuk a Table Module-t a Record Set-et átadva argumentumként, ugyanezt a Record Set-et átadhatjuk több Table Module-nak is. Ezután a Table Module molesztálhatja a Record Set-et és átadhatja a presentation layernek megjelenítésre, vagy ún. table-aware widgeteknek. Ezen widgetek nem tudják megmondani, hogy az adott Record Set, amit kaptak, az adatbázisból jött vagy megpiszkáltuk-e azokat. Ha módosításokat végzünk a GUI-n, ugyanez a Record Set visszatér a Table Module felé validálásra, ezután pedig lehet menteni az adatbázisba. Ennek a legnagyobb előnye, hogy a Table Module-t tudod úgy tesztelni, hogy az adatbázishoz hozzá se nyúlsz, csak generálsz egy mock Record Set-et, amit átadsz neki.

Az alábbi képen mindez vizualizálva:

Table module

 

A Table szó alapján joggal gondolhatnánk, hogy minden egyes táblához tartozik egy Table Module. Ez igaz is, meg nem is, mivel a gyakran használt lekérdezések vagy épp view-k (amik ugye virtuális táblák) szintén kaphatnak hozzájuk tartozó Table Module-t.

Használni? Osz'mír?


A Table Module táblázat orientált adathalmazon alapszik, tehát főleg akkor van értelme használni, ha ilyen adatokat nyerünk ki Record Set-ek formájában. Mindennek tetejében az adatstruktúrát helyezi a kód középpontjába, így az adatok elérését minél egyszerűbben akarjuk majd kivitelezni.

Mindenesetre a Table Module komplex logika esetén nem képes a részünkre bocsájtani az objektumok adta előnyök teljes spektrumát. Nem lehet példányok közt kapcsolatot létesíteni, valamint az öröklődés sem működik igazán jól. Tehát a komplikált logika megvalósítására továbbra is a Domain Model lesz a jobb választás.

Ha a Domain Model és az adatbázisban szereplő táblák relative azonosak, akkor az Active Record a megfelelő választás. A Table Module akkor működik jobban a fenti párosításnál, ha az alkalmazásunk többi része is a tábla-orientált adatstruktúrára épül.

A legtöbbet talán .NET-es környezetben lehet belefutni ebbe a mintába, ugyanis itt a Record Set a fő adatforrása az alkalmazásoknak.

Emlékszünk még arra a csodás példára a bevételi kimutatásokkal? Most nézzük, hogy rá tudjuk-e húzni a példára a Table Module mintát és ha igen, akkor hogy is fest?

A Table Module valamilyen adat sémára épül, általában egy relációs adatmodelre, ami esetünkben a következő:tables

 

Az osztályaink, amik ezt az adatot fogják molesztálni ugyanebben a formában lesznek, egy Table Module minden egyes táblára. Először is csináljunk egy TableModule osztályt, amit továbbörökítünk majd. Mivel PHP-ban natív Record Set nélkül nem egyszerű mindezt megoldani, ezért most C#-ban példálózok első körben:


  • C#


    public class TableModule
    {
        protected DataTable table;
        protected TableModule(DataSet ds, String tableName)
        {
            table = ds.Tables[tableName]; // ezt a konstruktort fogjuk meghívni plusz paraméterrel

        }

        protected long GetNextID() // getter a következő ID-nak

        {
            return this.GetNextID();
        }


         protected DataRow this[long key] // létrehozunk egy gettert, ahol használjuk a C# indexerét

        {
            get
            {
                String filter = String.Format("ID = {0}", key);
                return table.Select(filter)[0]; // így a kért index-ű sort adjuk vissza

            }
        }

    }

    class Contract : TableModule
    {
        public Contract(DataSet ds) : base(ds, "Contracts") { } // meghívjuk a szülő konstruktorát és átadjuk neki a tábla nevét


        public long GetProductId(long ContractID) {
            return (long) this[ContractID]["Product"]; // getter a ProductID-nak

        }

        public DateTime GetWhenSigned(long ContractID)
        {
            return (DateTime) this[ContractID]["whenSigned"]; // getter a whenSigned-nek

        }



        public void CalculateRecognitions(long contractID)
        {
            DataRow contractRow = this[contractID]; // lekérjük az adott ID-jú sort

            Decimal amount = (Decimal)contractRow["amount"]; // annak amount mezőjét

            RevenueRecognition rr = new RevenueRecognition(table.DataSet); // meghívjuk a másik TableModule-t

            Product prod = new Product(table.DataSet); // aztán mégegyet - ebben hasonlít a Domain Modelre, igaz?

            long prodID = GetProductId(contractID); // kikérjük a szerződéshez tartozó termék ID-ját

            if (prod.GetProductType(prodID) == ProductType.WP) { // mivel megvan az ID már tudunk rá keresni a Product TableModule-ban

                rr.Insert(contractID, amount, (DateTime) GetWhenSigned(contractID)); // majd a feltételeknek megfelelően legeneráljuk az RR-t és beszúrjuk azt.

            }
            else if (prod.GetProductType(prodID) == ProductType.SS)
            {
                Decimal[] allocation = allocate(amount, 3);
                rr.Insert(contractID, allocation[0], (DateTime) GetWhenSigned(contractID));
                rr.Insert(contractID, allocation[1], (DateTime) GetWhenSigned(contractID).AddDays(60));
                rr.Insert(contractID, allocation[2], (DateTime) GetWhenSigned(contractID). AddDays(90)); 
            } else if (prod.GetProductType(prodID) == ProductType.DB) { 
                Decimal[] allocation = allocate(amount,3); 
                rr.Insert(contractID, allocation[1], (DateTime) GetWhenSigned(contractID));
                rr.Insert(contractID, allocation[1], (DateTime) GetWhenSigned(contractID).AddDays(30));
                rr.Insert(contractID, allocation[2], (DateTime) GetWhenSigned(contractID).AddDays(60));
            } else throw new Exception("invalid product id");
        }

        private Decimal[] allocate(Decimal amount, int by)
        { // a Money objektum helyett most mindez sima Decimallal

            Decimal lowResult = amount / by;
            lowResult = Decimal.Round(lowResult,2);
            Decimal highResult = lowResult + 0.01m; 
            Decimal[] results = new Decimal[by]; 
            int remainder = (int) amount % by; 
            for (int i = 0; i < remainder; i++) 
                results[i] = highResult; 
            for (int i = remainder; i < by; i++) 
                results[i] = lowResult; 
            return results;
        }



    }

    public enum ProductType {WP, SS, DB}; // enum a terméktípusoknak


    class Product : TableModule
    {

        public ProductType GetProductType(long id) {
            String typeCode = (String) this[id]["type"]; // a productType-ot leparse-oljuk és visszaadjuk, sima getter

            return (ProductType) Enum.Parse(typeof(ProductType), typeCode);
        }
        
        public Product(DataSet ds) : base(ds, "Products") { }
    }


    class RevenueRecognition : TableModule
    {
        public RevenueRecognition(DataSet ds) : base(ds, "RevenueRecognition") { }
        
        public long Insert(long contractID, Decimal amount, DateTime date) {
            DataRow newRow = table.NewRow(); // kérünk 1 új sort a táblában

            long id = GetNextID(); // lekérjük az ID-t

            newRow["ID"] = id; 
            newRow["contractID"] = contractID; 
            newRow["amount"] = amount; 
            newRow["date"]= String.Format("{0:s}", date); 
            table.Rows.Add(newRow); // miután feltöltöttük értékekkel, beszúrjuk

            return id;  // és visszaadjuk a beszúrt ID-t

        }

        public Decimal RecognizedRevenue(long contractID, DateTime asOf)
        {
            String filter = String.Format("ContractID = {0} AND data <= #{1:d}#", contractID, asOf); // létrehozzuk a feltételeket tartalmazó string-et

            
            DataRow[] rows = table.Select(filter); // a filter alapján lekérjük a sorokat

            Decimal result = 0m; 
            foreach (DataRow row in rows) { 
                result += (Decimal)row["amount"];  // majd összeadogatjuk azt

            } 
            return result;  // és visszatérünk vele

        }

    }

// a működésre bírása a következőképp történhet:

 DataSet mock = new DataSet(); // itt cska egy üres DataSet-et példányosítunk, ez az, amit a DataSource layerből kell kapnunk.

 Contract cr = new Contract(mock);
 cr.CalculateRecognitions(36); // legenerálja az RR mezőit a 36-os ID-jú szerződéshez

 RevenueRecognition rr = new RevenueRecognition(mock);
 Decimal amount = rr.RecognizedRevenue(36, DateTime.Now); // lekérjük a 36-os ID-jú szerződésből származó bevételeket a mai napig tartó időperiódusban






A fenti példán ha végigmegyünk, akkor láthatjuk, hogy bizony itt is piszkálják egymást a táblák és osztoznak a DataSet-en, amit kezdetben megkaptak. A Product osztály kapott egy speciális gettert, ami által a Contract le tudja kérni, hogy milyen típushoz is tartozik, ezáltal tudja, hogy milyen metodika alapján generálja le a bevételi kimutatásokat. Ha legeneráltuk a bevételi kimutatásokat, az adott contractID-hoz valót már könnyedén le is tudjuk kérni. Jól látható, hogy végig egy DataSet-el operálunk, amit a kezdeti DI-nél le lehet cserélni valami Mock adatokkal feltöltöttre és így tesztelhető is a rendszer.

Ha akarjuk, a fenti példa helyett használhatunk egy Table Data Gateway-t és annak irányíthatjuk a lekéréseinket. Ezzel a módszerrel megvalósítható PHP-ban is a dolog.

Viszont már megint kiderült, hogy a Service Layer nem fér bele az időkeretbe. Viszont az már a Data Source-hoz nem szükséges, ami következő témánk lesz!

 

Hozzászólások betöltése
2014-2018 © Letscode.hu. Minden jog fenntartva. Build verzió: 1.2.11